A világ kíméletlenül zajlik körülöttünk: járványok, háborúk, természeti katasztrófák árnyékolják be napjainkat s tartják uralmuk alatt gondolatainkat, életünket.
A Tánc Világnapján fontos, hogy megálljunk, és legalább egy lélegzetnyi időt szenteljünk a test költészeteként számon tartott művészeti ágnak: a táncnak.
T-Á-N-C mondogatom magamban és zavarba jövök. Hogyan zárjam szintagmákba, szépen megfogalmazott mondatokba azt, amely az egész életemet meghatározza, amely olyan evidens számomra, s melynek jelentőségét egy mozdulatsorral azonnal meg tudnám mutatni. S most, mégis szavakat keresek rá…
Miért nehéz a táncról beszélni?
Talán pontosan azért, amiben egyedisége és lénye rejlik:
szavak nélkül fejez ki és ad át érzelmeket,
szavak nélkül hat művelőjére és nézőjére egyaránt,
szavak nélkül idéz meg hangulatokat,
szavak nélkül állítja el a lélegzetet
és szavak nélkül dobbantja egybe a szíveket.
Azt gondolom, a közelgő időszakban sokkal fontosabb szerepet fog betölteni az emberek életében a művészet, s benne a táncművészet is. Ez a kultúra azon ága, melynek erőssége, sokszínűségében rejlik. Fel kell ismernünk, hogy a kísérletező, az alternatív, a néptánc, a klasszikus-, neoklasszikus vagy a modern tánc megjelölések nem minősítések, hanem műfaji keretek: az alkotói fókuszpont és a nonverbális nyelvezet variációi csupán.
S nekünk – táncszerető embereknek – kötelességünk és feladatunk életben tartani és emelni művészetünket, s annak minden apró szegmensét! Hiszen ez lesz az, mely a káosz közepén az elmét táplálja, a lelket megnyugtatja és a szíveket egybe dobbantja!
Velekei László
Seregi László- és Harangozó Gyula-díjas
táncművész, koreográfus
Érdemes Művész
a Győri Balett igazgatója